Volt
egyszer egy zenekar, amely nagyjából - egészében 1979 körül alakult.
Mint a mesében, volt három jó barát Sasvári Gábor, Békési Tibor, Mag István,
akik egyben osztálytársak is voltak. Mindegyikük, külön-külön egyéniség
volt, s mert szerették a „jó zenéket” arra az elhatározásra jutottak:
kellene alapítani egy zenekart. Nem volt egyszerű, mert abban az időben
nehezen lehetett hangszerhez jutni, főleg úgy, hogy akkor még az
iskolapadot koptatták, amiből egyértelműen következett, hogy nem volt
kellő anyagi támogatottságuk a hangszerek magvásárlására. Ugyan,
mindegyiküknek volt „valamilyen” hangszere, de "igazira" akkor még nem
tellett - ma sem -. Együtt örömködtek, jól – rosszul, több – kevesebb
sikerrel.
Pár év
múlva, véletlenül Wohner Viktor (én) a későbbi negyedik tag,
ellátogattam Mag Istvánhoz - mert édesapáink id. Mag István†, és Wohner
Lajos együtt vadásztak – valamilyen egyszerű okból, először itt került
szóba, hogy van egy 3 tagú „zenekaruk”. Ekkorra tehető az a gondolat,
hogy végül is, létre kellene hozni egy klasszikus (3 gitár +dob)
felállású, négytagú zenekart.
Sok
megpróbáltatáson kellett keresztül verekednünk magunkat, mert ahhoz,
hogy megszólalhassunk, mindenképp szükségünk lett volna erősítésre is, a
dobról nem is beszélve. Gondot jelentett a megfelelő próbahelység is,
hiszen e nélkül a fejlődésünk elképzelhetetlen lett volna.
Eleinte, Békési Tibor padlásszobájában „gyakoroltunk” a háziak és a
szomszédság nem kis ellenérzésével, de mert ez a jobb megoldások
közöttinek tűnt a lehetséges rosszak között, így egy ideig elviselték…
De érthető okból, nem sokáig… Ez idő alatt elsősorban
Shadows,
Beatles,
Christie,
Ventures slágereket játszottunk. Volt egy majdnem állandó hallgatója is
a próbáinknak, őt Dombi Mónikának hívták, Ő később, Mag István párja
lett.
Majd elérkezett az idő, amikor is szükségessé vált egy megfelelő zug
keresése.
Minden lehetőséget figyelembe véve, végül 1980-ban az akkori
munkahelyem, a
Váci Izzó Rt. Ifjúsági Klubjának pincehelységében kaptunk
„menedéket”, ahol az egyik sarokban tároltuk a (nem sok) cuccunkat… Volt
olyan időszak, amikor az „előlapot” az utcán, egy-elöl-egy-hátul tartva
baktattunk a próbára…
Innen, ilyen körülmények közül indultunk utunkra, mi négyen, fiatalon.
Megjártuk többek között a váci Kommunális Üzemet, ahol abban az időben
Békési Tibor dolgozott adminisztrátorként, a Dunai Cement és Mészmű Váci
Gyárának (DCM) deákvári Ságvári Klubját, a Híradástechnikai Anyagok
Gyárának (HAGY) kultúrházát, a
DCM kultúrházát,
Nagymarosi Művelődési
Házat, Zebegényi-, Kismarosi-, Verőcei Kultúrházakat.
Játszottunk 1982 májusában a Falun Élő Fiatalok Hete Ifjúsági
Rendezvénysorozat szereplőjeként Nagymaroson, majd e program zárónapján
felléptünk Törökmezőn is.
Ezek után a zenekarban „tragikus” törés következett be, mert Békési
Tibor után, Sasvári Gábor és Mag István is sorkatonai szolgálatra
vonultak be. Békési Tibort egy ideig, Vékony András helyettesítette,
akinek virtuóz és hathatós közreműködése révén a Zenekar
belekóstolhatott
Rolling Stones dalokba is. Ebben az időben készült a
Zenekarról egy film is…
A
Bandánk két tagjának Sasvári Gábor és Mag István sorkatonai távolléte
miatt, ideiglenesen összeállt és kiegészült két taggal, ők Mocsáry Géza,
és Fördős Attila voltak, ekkor ez a formáció ideiglenesen felvette a
Carpe Diem (szakítsd le a napot am. élj a mának) nevet.
Ebben a felállásban indultunk az 1983-ban megrendezett Ki-Mit-Tud amatőr
területi versenyén, Mocsáry Géza szólógitárosként, Fördős Attila
basszusgitárosként, Békési Tibor ritmusgitárosként és Wohner Viktor
dobosként a
Váci Madách Imre Művelődési Házban, ahol is egy, a
névtelen
nulla nevű zenekar (akik akkor már "profi zenekar" voltak, mégis engedték
őket indulni az amatőrök között) előtt játszottunk az utolsó előttiként.
Kizárólag, csakis azért estünk ki, mert a dobfelszerelés úgynevezett
lábgépét „valaki véletlenül” meglazította, hogy esélyünk se legyen
bizonyítanunk tehetségünket. Sajnos, az sem segített a dolgunkon, hogy
Békési Tibor javaslatára, fejem fölött, a programunk és a dal közben,
felmutattam a hangszer leeső alkatrészét, azzal a céllal, hogy
a”Tisztelt Zsűri” figyelmét felhívjuk az esetre…
Ám,
van még egy furcsaság: nem ám a verseny kezdetekor történt meg az
esemény, ami kizárhatta volna a rendezők és a segítők vétkességét…
Eleve a rendezvény elkezdésekor eldöntött tény volt, - a jelek alapján
állíthatom ezt - ki nyeri, nyerheti meg a „versenyt”.
Nem
mellékesen hozzá tartozik ehhez az „amatőr” Ki-Mit-Tud-hoz, hogy az
összes résztvevő az előbb említett „amatőr zenekar” felszerelésén
játszott…
Még
egy érdekesség; ugyanebben a zenekarban játszott annak idején Hevesi
Tamás…
Láthatóvá vált, és így, utólag bizton állíthatom: Hevesiék nem bízták a
véletlenre továbbjutásukat!
A
mi vállunkra támaszkodva, bennünket ilyen módon „lenyomva” jutottak
tovább.
Teljesen érthető volt, hogy ezek után kezdtünk elbizonytalanodni a
„becsületes megmérettetések” végeredményeit illetően…
|
|